kisül
kisül tárgyatlan ige
1. A kívánt mértékig megsül. Kisült a hurka, a kenyér, a kolbász. Kisül a kalács is, gyúrva tejjel, vajjal. (Arany János) A forgácsfánk kisült. (Mikszáth Kálmán)
2. A nap hevétől kiég, elperzselődik. Csapadékhiány miatt a legelők kisültek. Nékem már a rét himetlen, A mező kisűlt. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (fizika) <Vmely töltéssel ellátott elektromos berendezés> elveszti töltését, azaz töltése a környezetében levő ellentétes jellegű töltéssel kiegyenlítődik. Kisül a kondenzátor.
4. (átvitt értelemben, bizalmas) Vkiről, vmiről kiderül, kitudódik vmi. Végre kisült, hogy … Furcsa dolgok sültek ki róla. Kisült, hogy az ellenség zavarkeltés végett terjesztette a valótlan hírt. Minden gyalogembert annak [= Juditnak] gondol Jóka, Míg utóbb kisűl, hogy a remény csalóka. (Arany János) Kisült, hogy magyar ember, ha kell, majd csak ért magyarul. (Móricz Zsigmond)
5. (átvitt értelemben) Vmiből kisül vmi: vmely törekvés, folyamat, cselekvés eredményez vmit. Mi sül ki ebből? Heckenast új évben lapot ad ki, melyet Pákh és Jókai fognak szerkeszteni … Félek, bajosan fog belőle valami kisülni. (Gyulai Pál)
Szólás(ok): ld. szem.
kisülő; kisült.
