kiszakad
kiszakad tárgyatlan ige
1. <Ruhaféle v. más, szakadó anyagból készült használati tárgy, cikk> szakadás következtében lyukas lesz. Kiszakad a bőrönd, a kabát könyöke, a kosár feneke, a papiros zacskó. Szitája nincs, ami volt, régen kiszakadt. (Nagy Lajos)
2. <Vmibe erősített v. odanőtt, onnan kinőtt tárgy talajából, eredeti helyéről> erős szakítás következtében teljesen, tövestül kijön. A mélységbe zuhant autóból kiszakadt a motor. Ha megkapaszkodom valamely cserjében, kiszakad a földből tövestül. (Mikszáth Kálmán)
3. <Csak néhány szókapcsolatban.> (túlzó) Majd kiszakad: <testrész> úgy meg van erőltetve, hogy (szinte) fáj. Majd kiszakad a karja a mosástól. A kiabálástól majd kiszakadt a torka. Majd kiszakad a melle a köhögéstől. Majd kiszakadt a tüdeje, úgy rohant. Száz méh egy tatárra! … | Ordít a hős, hogy majd kiszakad a torka. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, túlzó) Majd kiszakad a lelke, párája v. mintha a lelke szakadna ki: teljes erejéből; úgy, hogy szinte a lelkét is kileheli. Török Bálint feje lecsüggedt. Sóhajtott, mintha a lelke szakadt volna ki. (Gárdonyi Géza) || b. (ritka, túlzó) <Belső testrész hiányérzet miatt> hevesen fáj. Majd kiszakadt a szíve utána. Kiszakad a bélem a szomjúság miatt. (Petőfi Sándor) Végem van, meghalok, a gyomrom kiszakad! (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) <Ember vhonnan, kül. vmely megszokott környezetből, közösségből, csoportból> eltávozva messzire kerül. Kiszakad hazájából; kiszakad családja köréből. Ebben a levélben érzései olyan elevenen szólaltak meg, mintha tegnap szakadtam volna ki karjaiból. (Kuncz Aladár) Valamikor mindenki a faluból szakadt ki. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) <Állat a nyájból, csordából> elkerül, távolra kerül. Kiszakadt a koca a csürhéből. || b. (átvitt értelemben) Kiszakad vmiből: megváltozva megszűnik a kapcsolata vmivel, s nem tartozik oda, abba az egységbe, rendszerbe, ahova addig tartozott. A népi demokráciák kiszakadtak az imperializmus világrendszeréből.
5. (átvitt értelemben, ritka) <Emberi mondanivaló, érzelemnyilvánítás> nagy nehezen v. fájdalmasan előtör, kifakad vkiből. Kiszakad vkiből az átok, a panasz, a sírás, a szó; kiszakad belőle a sóhajtás. A táblabíró úr szájából egyszerre kiszakadt a nevetés. (Jókai Mór) Francia, német és magyar szavak borzalmas üvöltésben … kavarodtak össze, mintha nem is emberek, hanem valamely rémületes … fantom torkából szakadtak volna ki. (Kuncz Aladár) Három gyermekem van … – mondta nehéz szóval, mintha a tüdejéből szakadna ki a szó. (Móricz Zsigmond)
6. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Nem szakad ki vki, vmi vhonnan: mindig ott van vki, vmi, szinte el sem lehet választani onnan. Házunkból a vendég soha ki nem szakadt. (Jókai Mór) Egész nap ki nem szakad a könyv a kezéből. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. angyal.
kiszakadás; kiszakadó; kiszakadt.
