kitálal
kitálal ige
1. tárgyas <Konyhában, főleg vendéglőben bizonyos ételadagokat> nagyobb edényből az egyes tálakra, ill. tányérokra kirak. Kitálalja a főzeléket, a levest. || a. tárgyas <Háziasszony az ételt> az étkezőasztalra v. az étkezők tányérjára teszi, rakja. A gazdáknál nyáron az eperfa alatt kis asztalszékre tálalták ki fatálban a túrós galuskát. (Móricz Zsigmond) || b. (tárgy nélkül) Mindjárt lehet enni, csak kitálalok.
2. tárgyas (bizalmas) <Kézben vitt ételt> elejtve kiönt. Elesett, és kitálalta az egész fazék babot.
3. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Őszintén és tapintatlanul, vkire való tekintet nélkül részletesen elmond vmit. Én aztán kitálaltam az egész történetet. Amit hallott, mindent kitálalt. No iszen még csak az kellene, hogy én magam tálaljam ki viselt dolgaimat! (Mikszáth Kálmán) Egy nagy titkot tálalt ki. (Hunyady Sándor) || a. (tárgy nélkül) (bizalmas) Kitálal (vkinek): alaposan megmondja a véleményét, v. előadja panaszait (vkinek). No, te jól kitálaltál neki! Ma itt volt és kitálalt. Kár, hogy nem hallottad. (Kosztolányi Dezső)
kitálalás; kitálalható; kitálaló; kitálalt; kitálaltat.
