kiteker
kiteker tárgyas ige
1. Tekerve, nagyobb erő kifejtésével forgatva kivesz v. kiránt vmit. Támadója kezéből kitekerte a botot. A szél a fát tövestül kitekerte. Ecse úr hajdúja épen ott pipázott, Mellé suhan két fraj [= frajla], s mikor nem vigyázott, Szájából az égő pipát kitekerték. (Csokonai Vitéz Mihály) Pincémben tekerd ki a bedagadt csapot S hozz öreg bort, attól ifju kedvet kapok. (Arany János)
2. Kitekeri vkinek, vminek a nyakát: a) nyakát megcsavarva megöli. Solymát … Veszi harmat kézzel, s ángya felé lépve, Kitekeri nyakát, úgy dobja elébe. (Arany János); b) <kulacsot, palackot> úgy nyit ki, hogy dugóját kicsavarja. Édes apám pedig A kulacsot kapja S kitekeri nyakát, Hogy lelkét kiadja. (Lévay József) Tisztesség okából Vadlövő kitekeri a kulacs nyakát, s kínálja a jó embert borral. (Tömörkény István); c) (átvitt értelemben) erkölcsileg, anyagilag tönkretesz, megsemmisít vkit, pusztulását okozza. Nem szabad, atyafi, mindaddig pihennünk, Míg… a zsarnokok nyakát mind ki nem tekerjük! (Sárosy Gyula) || a. Kitekerem a nyakad!: <fenyegetésként:> nagyon megverlek, ellátom a bajod!
3. (átvitt értelemben) Kitekeri vminek az értelmét: szándékosan félremagyarázza.
kitekerés; kitekerhető; kitekerő; kitekert; kitekertet.
