kitérít
kitérít tárgyas ige
1. Vkit, vmit kitérít vmiből: arra kényszeríti v. készteti, hogy útjából kimozdulva mozgásának irányát megváltoztassa. Kitérít vkit, vmit irányából, útjából. A jégtorlasz kitérítette a folyót medréből. Az új közeg kitéríti a fényt útjából.
2. (fizika) <Egy ponton felfüggesztett v. rögzített tárgyat, eszközt> arra késztet, hogy – rendsz. kisebb mértékben – kimozduljon addigi helyzetéből. A földrengés kitérítette az ingát (lengési síkjából). A mágnespatkó kitérítette az iránytűt.
3. (átvitt értelemben, régies) Kitérít vmiből: eltérít (2) vmitől. Amit az öreg ember föltett magában, abból őt ki nem téríti semmi kedveskedő arc. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, ritka, vallásügy) Rábeszél, rávesz vkit, hogy vallásfelekezetéből kitérjen.
kitérítés; kitérített; kitéríthető; kitérítő.
