kitessékel
kitessékel tárgyas ige (tréfás, gúnyos)
1. <Alkalmatlan, kellemetlenkedő személyt lakásból, hivatalból> udvariasan v. barátságtalanul kiutasít, távozásra késztet. [Az öreg] Már egypárszor ki is tessékelte a fiatal bárót a házából. (Krúdy Gyula)
2. <Hivatali állásából> elbocsát, kitesz vkit. A jegyzőt kitessékelték a hivatalából.
kitessékelés; kitessékelő; kitessékelt.
