kiugró
kiugró melléknév és főnév
I. melléknév
1. Általában olyan, aki, ami kiugrik (1–3) vhonnan, vhová, vhol. A szobából a kertbe kiugró kisfiú; a sínről kiugró vasúti kocsi; az ágyból kiugró férfi; az ajtón kiugró tolvaj. || a. Hirtelen, gyorsan, váratlanul előretörő, megjelenő, ki- v. megmozduló. A labdával kiugró játékos; a hüvelyéből kiugró kard. || b. (átvitt értelemben, bizalmas) Vmely közösségből, együttesből hirtelen kilépő <személy>. A vállalkozásból kiugró férfi.
2. (átvitt értelemben) <Térben> átmenet nélkül, szokatlanul, feltűnően kiszögellő. Kiugró áll, párkány, orr. || a. (átvitt értelemben) Feltűnően szembe ötlő. Kiugró betűkkel szedték ki a hírt. || b. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Kiemelkedő, kimagasló <teljesítmény>. Kiugró eredmény, termésátlag.
II. főnév -t, -ja (átvitt értelemben, ritka) Olyan térszínforma, amely főleg függőleges alakzatból vízszintesen kiemelkedik. Megállt egy kiugrón, és végignézett a vidéken. || a. (átvitt értelemben, ritka) Vmely függőleges felületnek vízszintesen kiemelkedő, előreugró része. Az épület, a homlokzat kiugrói.
