kivetés
kivetés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a kivet igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit kivetnek.
1. Vminek, vkinek kívülre, külső helyre való vetése (főként 1, 2, 4–5), (ki)dobása. A cserepeknek a szemétre való kivetése; a háló kivetése; vkinek a nyeregből való kivetése; vkinek vhonnan ebrúdon való kivetése.
2. (ritka) Vminek bizonyos rendben való kirakása. A kártya kivetése.
3. (átvitt értelemben, hivatalos) Vminek több személyre, csoportra, közösségre, dologra való kirovása, kiszabása, elosztása; vkinek vmi teljesítésére való kötelezése. Az adó kivetése; vmely mennyiségnek, összegnek több személyre való kivetése; száz újonc kivetése a városra. A … kivetésnek is e szerint kell történni; t. i. az elsőrendűekre nézve országgyűlésen. (Kossuth Lajos) || a. (átvitt értelemben, ritka) Ennek eredménye. Ha rossz az adó kivetése, meg lehet föllebbezni.
Szóösszetétel(ek): adókivetés.
kivetési.
