kivirul
kivirul tárgyatlan ige
1. <Növény> kivirágzik (1). Kivirul a rózsa a kertben. Hittétek-e ti száraz fák, hogy Teremni fogtok még virágokat? | Lám, kivirúltok újolag. (Petőfi Sándor) || a. <Növényzettel borított hely, földterület> kivirít (1b). Kivirul a rét. Tavasszal kivirul a kopár föld. Királyasszony kertje Kivirult hajnalra. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) <Egészsége, fiatalsága, szépsége> teljesen kifejlődik, kiteljesedik. A lány egészen kivirult.
3. (átvitt értelemben, ritka) Kivirít (2) vhonnan. Élénkpiros ruhája kivirul társai sötét ruhája közül. [A szőlőskertek] világos színe regényesen virul ki a sötétzöld iharfák erdeiből. (Jókai Mór)
kivirulás; kiviruló; kivirult.
