koccant
koccant ige -ott, -son; -ani (hangutánzó)
1. tárgyas <Kemény tárgyat> gyengén úgy üt v. érint vmihez, hogy az koccanó hangot ad; okozza, hogy vmi koccanjon. A kanalat a tányérhoz koccantja. Kését a pohárhoz koccantja. A falhoz koccantotta a fejét.
2. tárgyas (tárgy nélkül is) (régies) Koccint (1–2). A jó bor mellett nevetve koccantának poharat. (Vas Gereben) Hajrá fiúk! … | Föl a kehelyt, koccantsatok! (Arany János)
Igekötős igék: hozzákoccant; megkoccant; odakoccant; összekoccant.
koccantás; koccantó; koccantott.
