kocódás
kocódás főnév -t, -ok, -a (népies)
A kocódik igével kifejezett (kölcsönös) cselekvés, magatartás, megnyilvánulás; jelentéktelen perpatvar, összeszólalkozás, összezördülés. Mindennapos volt köztük a kocódás. Egy kis irodalmi kocódás sem ártana megint. (Arany János) A vén apja elég ostoba volt, hogy francia nevelőnőt tartson neki … Emiatt sok kocódásuk volt. (Jókai Mór)
kocódási.
