kókadt
kókadt [kókatt v. kókkatt] melléknév -an, -abb
Lankadtan lekonyult, lehajlott <növény>. Kókadt virág. A fájvirágokat … nem öntözték meg, azok lelankadtak, elhervadtak, a sír szélére hajtották le kókkadt virágkoronáikat. (Jókai Mór) Kis orgonafáim Elszáradtanak, A kisenyvedt parkon Kókadt lomb konyúl. (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben) Fáradt, kimerült, rossz hangulatban levő, csüggedt, szomorú v. ilyennek látszó <személy>. || b. (átvitt értelemben) Az ilyen személyre jellemző, rá valló. Ültem kókadt fejjel, mint Jób a szemétdombján. (Gárdonyi Géza)
kókadtság.
