kölcsönösség
kölcsönösség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Vminek kölcsönös (1) volta. A bizalom, az érdekek kölcsönössége.
2. Olyan személyek, dolgok közti viszony, akik, amelyek bizonyos szempont(ok)ból egymástól függnek, v. egymással szemben egyformán viselkednek, kölcsönösen megtesznek vmit egymás javára v. (ritka) kárára; viszonosság. Kölcsönösség nélkül nincs barátság. A jó viszony kölcsönösségen alapult. Mindenben van valami kölcsönösség; így a fájdalom kisebb lesz, ha ketten viseljük. (Vas Gereben) A kölcsönösség az igazság. Semmi sincs ingyen. (Mikszáth Kálmán)
kölcsönösségi.
