költ [4]
költ [4] ige -ött, -sön; -eni [e]
1. tárgyas <Verses szépirodalmi, ill. zenei művet> alkot. Verseket költ; szimfóniát költ. Költsél epedő verseket; pácolj prágai módra sonkát; … | mire a béredet kikapnád, | a tőkéseké a haszon. (József Attila) || a. (tárgy nélkül) (ritka) Verset, költeményt, esetleg más költői művet v. zeneművet alkot. Magyar nyelven költeni, olyan, mint a hegedűművésznek a straduarión [= Stradivari-féle hegedűn] játszani. (Jókai Mór)
3. tárgyas <Valótlan dolgot> kitalál, kohol és terjeszt. Hazug híreket költ; ® halálhírét költi vkinek v. vminek ® holt hírét költi; (átvitt értelemben, régies) veszett nevét v. hírét költi vkinek v. vminek: rágalmaz vkit, vmit. Tán veszett nevemet is lemossa vérem, Kit fejemre költe drága jó testvérem. (Arany János) Mindent, ami gyalázat, … rágalom, … fel kell ilyenkor hozni. Ha nincs: költeni. (Tolnai Lajos)
Igekötős igék: átkölt; hozzákölt.
