költött
költött melléknév -en [e]
1. Kitalált, elképzelt. Magam fejéből költött dolgokat tőlem senki ne várjon. (Pázmány Péter) || a. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Hazug módon kitalált, nem valóságos; koholt. Költött bajok, hírek, levelek. Szégyen a lantra, mely költött érdem által | … gyalázni nem átall. (Arany János) || b. (régies) Költött név: álnév. Holnap hajóra ülök, s költött név alatt megyek Londonba. (Kazinczy Ferenc) || c. (iskolai, jogtudomány) Költött jogeset: a joghallgatók tanulmányi céljára kitalált j., amelyen a törvény alkalmazását gyakorolják.
2. Költői szellem, képzelet alkotta <mű, személy>. Börtönben költött dalok; a regény költött alakjai. Hallottam én, hogy nagy gonosztevőt Szinházban a csupán költött darab Úgy meghatott lelkéig, hogy legottan Önként feladta bűnös tetteit. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
