költözik
költözik tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -zék (-zön) (rendsz. határozói vonzattal)
1. <Személy> lakóhelyét, lakását elhagyva máshová, más vidékre v. más lakásba, ill. máshol lakó vkihez megy lakni. Vö.: odaköltözik. Rokonaihoz, vidékre költözik. A család Ausztriába költözött. Oda költözik, ahol a szülei laknak. Gyula … levelezőlapon adta tudtára Imrusnak, hogy szállodába költözött. (Babits Mihály) || a. <Intézmény> felszerelésével együtt más helyiség(ek)et foglal el. Költözik a hivatal.
2. <Madár az év egy szakaszára> más éghajlatú vidékre vonul, vándorol. A fecskék ősszel délre költöznek. Költözik a gólyamadár is. || a. (bizalmas) Vki, vmi hosszabb-rövidebb megtelepedésre vhová megy, vonul. ® Boldogabb hazába költözött; (ritka) a másvilágra költözött: meghalt. Az utas a pipafüst elől más fülkébe költözött. A hernyók a mi fáinkra költöztek.
3. (átvitt értelemben, választékos) Vmi költözik vmibe (vkibe): vmely hangulat, érzelem, állapot uralkodóvá válik, létrejön vhol. A házba, a helységbe béke, nyugalom költözött. Szívébe megnyugvás költözik. A bosszú szelleme költözött belé. Toldi Miklósnak sincs ám galambepéje, Bosszuállás lelke költözik beléje. (Arany János) || a. (vallásügy) Vkinek a lelke vmibe költözik: <némely vallás elképzelése szerint> vkinek halála után lelke vmibe száll, s ott él tovább.
Igekötős igék: átköltözik; beköltözik; beléköltözik; egybeköltözik; elköltözik; felköltözik; hazaköltözik; hozzáköltözik; ideköltözik; kiköltözik; leköltözik; odaköltözik; összeköltözik; szétköltözik; továbbköltözik; visszaköltözik.
költöző; költözött.
