kompánia
kompánia főnév ..iát, ..iája (régies írva: compania is)
1. (bizalmas) Meghitt viszonyban, szorosabb kapcsolatban levő kisebb közösség, együttes; (asztal)társaság, (baráti) kör. Baráti, kedélyes, víg kompánia. Együtt volt az egész kompánia. Másszor a lyánkákat És egész kompániákat Kedveltetni [= kedvre deríteni] jól tudám. (Csokonai Vitéz Mihály) Az asztaloknál vidám kompániák foglaltak helyet. (Mikszáth Kálmán) Pista csodálkozva figyelte meg magán, hogy mennyire beleillik ebbe a kompániába. (Móricz Zsigmond) || a. (rosszalló, gúnyos) Ellenszenves, kellemetlen, összeverődött társaság; banda. Díszes, lump kompánia. Gyönyörű kompánia! gondolám … amint végigtekinték utitársaimon. (Petőfi Sándor)
2. (régies) Katonai század. Jön haza … a gyakorlótérről az ezred, és jön legelöl egy kompánia, és kardot ránt a kapitány. (Tömörkény István)
