komplex
komplex [ë v. e] melléknév -en [e] v. -ül, -ebb [e]
(választékos) Általában több különnemű tényezőből bonyolultan összetevődő. Komplex jelenség, művelet. || a. (vegyi ipar) Több elemből összetett. Komplex kötés: olyan k., amelyben egy központi atomhoz v. ionhoz több atom v. gyök úgy kapcsolódik, hogy az oldatban egy iont alkotnak; komplex só: olyan só, amely két só egyesüléséből keletkezett, és amelynek alkotó ionjai (a só) oldatában külön-külön nem mutathatók ki. || b. (mennyiségtan) Komplex szám: egy valós és egy képzetes szám összegéből v. különbségéből álló kifejezés (pl. 3+2i; 3–2i). || c. (tudományos, üzemi élet, 1945 után) Olyan <módszer, eljárás stb.>, amely a különféle tudományágakban, gyakorlati munkaterületeken stb. haszn. módszereket s elért eredményeket együttesen alkalmazza. Komplex gépesítés, kutatás, módszer; területi egységek komplex fejlesztése; komplex módon szervez.
Szóösszetétel(ek): komplexbrigád.
