kondít
kondít ige -ott, -son; -ani v. -ni (hangutánzó)
1. tárgyatlan (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) (ritka) <Harang v. más öblös tárgy, eszköz megütésével, megrázásával> kongó hangot hallat. Egyet kondít a harangon.
2. tárgyas <Harang v. toronyóra ütője vmely időpontot v. eseményt> kondulva jelez. A harang a delet, az ötöt kondítja. Szíve akkorát dobbant, mint a harangütő, mikor az egyet kondítja. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan <Harang> jelt ad vmire. A harang délre, ebédre kondít. Áhítatra kondít a harang. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyatlan (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) (tájszó) Az ostort megcsördíti, és éles hangot hallat vele. Kiereszté a karikás ostort, s nagyot kondított vele. (Jókai Mór)
Igekötős igék: megkondít.
kondítás; kondító; kondított.
