konviktus
konviktus főnév -t, -ok, -a (régies írva: convictus is)
1. (elavulóban) <Katolikus egyházi iskolában> középiskolai tanulók részére létesített diákotthon, internátus.
2. (régies) Szeminárium (2). E hajlamát a két év, melyet a fehérvári convictus kolostori csöndében töltött, még inkább növelte. (Eötvös József)
3. (elavulóban) <Protestáns egyházi iskolában> köztartás, diákmenza. A konviktusban húst eszik és jó falatokat, otthon pedig hitvány krumplilevest esznek. (Móricz Zsigmond) || a. (elavulóban) Ennek épülete. || b. (ritka) Az itt folyó étkezés, ill. ennek ideje. Rendes szokás volt, hogy este konviktus előtt nem gyújtottak lámpát. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): konviktusépület; konviktusigazgató.
konviktusi; konviktusos.
