kopács
kopács főnév -ot, -a, (népies) kopáncs
1. (növénytan) A toktermésnek megérésekor rendsz. hosszanti irányban szétnyíló része.
2. (népies) Dió, mogyoró, gesztenye v. más hasonló gyümölcs külső héja, amely az érett gyümölcs magjától elválik. A dió, a gesztenye kopácsa. A halomra hányt amerikai diók kopáncsait hántották le a gyermekek. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Nagy üggyel-bajjal lehánytottam [= lehántottam] a zöld kopácsot, feltörtem az akaratos kérget, s mit vonok elő a dió belsejéből? Egy kötetke mesét. (Vörösmarty Mihály)
