kor
kor főnév -t, -ok, -a
Általában az időnek vmely szempontból elkülönülő nagyobb szakasza.
1. Az emberiség v. vmely nép, nemzet történetében kisebb-nagyobb összefüggő, elkülönülő szakasz. Archaikus kor; ® nemzetietlen kor; ® neolit kor; ® történelem előtti kor; a barbárság, a civilizáció, a felfedezések, a felvilágosodás, a forradalmak kora; a ® kalandozások kora; a kapitalizmus kora; a ® megújulás kora; a szabadságharc kora; az Árpádok, a Habsburgok kora; jobb kor derül ® rá. Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor. (Vörösmarty Mihály) Ugyan még meddig zengitek, Ti holdvilágos emberek, A régi kort, Mit elsodort Hullámival már az enyészet? (Petőfi Sándor) || a. Az az időszak, amelynek törekvéseit, áramlatait, szereplőit vmely kiemelkedő személyiség körül szokás csoportosítani. Petőfi és kora. Ifjú! ez a kor: „Széchenyi kora.” (Arany János) || b. Elmúlt v. még folyamatban levő időszak, amelyhez az egyén v. csoport magatartását viszonyítjuk. A kor divatja; korának ® gyermeke; korunk ® hőse; a kor problémái, szokásai; a kor ütere ¬; félreérti, nem méltányolja kora; a kor szellemének hódol; ® megelőzi korát; ® halad a korral; lépést tart korával. A kornak puszta hangját, a társalgás külmodorát [= külsőségeit] … szedték fel. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Te … láttad homlokán | a csillagot, amilyen nem égett talán | koldus korunkban senki másnak homlokán. (Babits Mihály) Lucy már a modern korban született, gimnáziumot végzett. (Hunyady Sándor)
2. (földtan) Földünk kialakulásában, fejlődésének bizonyos számítások, kutatások alapján megkülönböztethető, elkülöníthető szakasza; korszak (2). Geológiai korok.
3. (birtokos személyragos alakja -ban raggal főnévi jelzővel is) Az egyes ember életének vmely szakasza. ® Élemedett kor; előrehaladott, éltes kor; ® hajlott kor; legszebb kor; ® magas kor; ® munkaköteles kor; ® törvényes kor; a ® veszedelmes kor; a ® változás kora; ® eladó korban van; ® kivénült már abból a korból. Már zsenge korában kitűnt tehetsége. Asszony korában volt nálunk először. Leány korában nagyon szép volt. Katona korában megsebesült. Tanár korában írta legszebb verseit. A szerelem szelíd Érzéseit ki ne zárd, míg fiatal korod Boldog csillaga tündököl. (Berzsenyi Dániel) Öreg korát bús bánat ülte meg. (József Attila) || a. (gyak. birtokos személyraggal) Vki éveinek a száma; életkor. ® Bibliai kor. Korához képest; nagy, szép kort ért meg: nagy, szép életkort, időt ért meg; (le)tagadja, titkolja korát. A korához képest … érett ifjúnak látszott. (Gárdonyi Géza) || b. (kül. birtokos személyraggal) Egy-, két- stb. éves kor: az az idő, amikor vki egy-, két- stb. éves. ® Csepp korában. Hatéves korában kezdett zenét tanulni. Húszéves koráig nem találkozott vele. Tízéves korától ismeri. || c. <Néhány szókapcsolatban:> öregedés, öregkor. Benne van a korban: már nem fiatal. Ez már a korral jár.
4. (rendsz. birtokos személyraggal) Az az időszak, amelynek folyamán vmely tárgy bizonyos állapotban van. Olyan, mint új korában. Új korában sem lehetett szebb. A selyem még rongy korában is selyem. (Jókai Mór)
5. (elavult) Idő. (2, 3). ® Kellete korán; egy kor óta: egy idő óta. Kétséges nagyon, | Vajjon ma Caesar eljövend-e vagy nem? | Mert egy kor óta a büvökre hajt. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Még folyt a viadal valamennyi korig. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. kordivat; korfestés; korjegyző; korkedvezmény; korkérdés; korprobléma; 2. aggkor; aranykor; bronzkor; császárkor; csecsemőkor; diákkor; életkor; ezüstkor; fénykor; férfikor; gyermekkor; hajdankor; harmadkor; hőskor; ifjúkor; jelenkor; kamaszkor; katonakor; leánykor; legénykor; lovagkor; negyedkor; ókor; öregkor; őskor; reformkor; serdülőkor; újkor; utókor; vaskor; virágkor.
