korabeli
korabeli melléknév (tudományos, választékos)
1. Vmely v. a szóban forgó korban létező, akkor működő, történő, ill. akkor keletkezett. A felvilágosodás korabeli szellemi áramlatok; a Mária Terézia korabeli irodalom; a tanácsköztársaság korabeli okmányok gyűjtése. Gondnoka … kifizette érte a szállodai szoba árát, amelyben Kriptai úr a korabeli gavallérok módjára meghúzódott. (Krúdy Gyula) || a. Egykorú (2). A … színdarabban a korabeli kritika nagy szatírikus erőt … fedezett fel. (Ambrus Zoltán)
2. Vmely v. a szóban forgó kort jellemző, abban a korban szokásos, használatos. XVI. Lajos korabeli divat, erkölcsök; a török hódoltság korabeli szokások. || a. A megelevenítendő korban használatossal, az akkor létezővel megegyező; egykorú. A darabot korabeli kosztümökben adták elő. A régi szöveget korabeli betűtípusokkal szedték.
3. Vmely régebbi korból származó. Előtűnt … [az] ódon kastély Mária Terézia korabeli manzárd fedelével. (Mikszáth Kálmán) || a.* Régi korból való; eredeti, régi. Korabeli feljegyzések, festmények, iratok. Korabeli bútorokkal rendezte be a szobáját.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
korabeliség.
