koránt
koránt határozószó
1. Ma csak ebben a szókapcsolatban: koránt sincs: még megközelítőleg sincs; egyáltalán nincs, egy cseppet sincs. A kérdés még koránt sincs megoldva. Koránt sincs annyi ideje, amennyi ahhoz a munkához kellene. Már Budapesten a város nagyságához s népességéhez képest … koránt sincs elég különféleség. (Széchenyi István)
2. (elavult) -abb Korán (1–2, 4, 6). Jó reggel elindultunk, hogy koránt érhessünk egyik barátném bátyjának nyári lakhelyébe. (Báróczi S.) Gyümölcsöző fákat ültetett körülte, melyek egymás után, korántabb vagy későbben, érnek. (Kazinczy Ferenc–Gessner)
