kordon
kordon főnév -t, (-ok), -ja
1. Kifeszített kötél, ill. egymás mellett álló rendőrök v. katonák sorfala a forgalom elzárása v. tömegek bizonyos zárt helyekre özönlésének megakadályozása végett. Kordont húz. A rendőrök kordont vontak az épület köré. Átengedték a kordonon. Egyetlen idősebb magyar tanár tudott csak a rendőrök és jegyszedők kordonján áttörni. (Kuncz Aladár) Százhúsz detektívből álló kordon fogta körül a városligetet. (Nagy Lajos)
2. (régies, irodalmi nyelvben) <Háborúval fenyegető v. háborús időben> egymástól távolabb álló, de egymással összeköttetésben levő kisebb őrségeknek azzal a céllal létesített sora, hogy bizonyos területet az ellenséges megrohanástól megvédjenek. A Frangipáni vár környékét … csak nagy távolban tartják kordonnal körülzárva. (Jókai Mór) || a. (régies, irodalmi nyelvben) <Járvány idején> vesztegzár foganatosítására felállított v. kirendelt őrség. A dögvész … három mérföldnyire van a határszéltől.. Túl a horvát és dalmát határokon hármas kordont húztak ellene. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): kordonkötél.
