kóricál
kóricál tárgyatlan ige -t, -jon (tájszó)
Cél nélkül, tétlenül, hosszabb ideig erre-arra járkál; csatangol, csavarog, kószál. Ha éccör [= egyszer] megházasottál, Ide s tova ne kóricáj. (népköltés) Egy cigányleány … a magyar táborban kóricált. (Jókai Mór)
Igekötős igék: bekóricál; elkóricál.
kóricálás; kóricálgat; kóricáló.
