kormoz
kormoz ige -tam, -ott, -zon
1. tárgyas Folyamatosan kormossá tesz, korommal bepiszkít. A füst feketére kormozta az arcát. Villany ég maholnap | s olaj nem fogja kormozni falunk. (Babits Mihály) || a. (tárgy nélkül is) Jól ég a szén, de nagyon kormoz. Idebenn … csend, füstös lángok kormoznak, csak a kötőtűm zörög. (Kaffka Margit)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) <Kályhát, kéményt> a koromtól megtisztít. Kormozzák a kéményt. Ne menj be a szobába, éppen kormoznak.
3. tárgyatlan (argóban) Félrevezet, rászed, becsap vkit. Ne kormozz!
Igekötős igék: bekormoz; kikormoz; összekormoz.
kormozás; kormozó; kormozódik; kormozott.
