korrepetítor
korrepetítor [ë-ë] főnév -t, -ok, -a v. -ja (régies írva: correpetitor is)
1. (iskolai, elavulóban) Házitanító. Minden gazdagabb fiú két-három correpetitort kapott a csekély fizetésű bennlakó tanárok közül. (Tolnai Lajos)
2. (zene) <Operánál és rádiónál> az a zenész, aki az énekkar és a magánénekesek betanításában segédkezik, velük gyakorol, a zenekari kíséretet zongorajátékkal helyettesíti.
korrepetítori; korrepetítorkodik.
