korrupció
korrupció főnév -t, -ja (régies írva: corruptio is) (sajtónyelvi)
1.* <Társadalmi, politikai, hivatali életben> megvesztegetés. Korrupcióhoz folyamodott. Korrupcióról suttogtak. || a. Olyan hivatali, közéleti, politikai erkölcsi állapot, amelyben a megvesztegetés gyakorlata, a megvesztegethetőség szelleme általánosan elterjedt. Dühöngött a korrupció. Fellépett a korrupció ellen. Megszüntették a korrupciót. A kiváltságos osztályok azon jobb része, melyet … az osztrák corruptio meg nem ronthat, kimerülve az örökös küzdelemben, nem fogja bírni a hazát megvédeni. (Kossuth Lajos) Nem török-tatár pusztít …, hanem a korrupció. (Mikszáth Kálmán)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. (irodalmi nyelvben) Főleg a társadalom, a köz anyagi érdekeit sértő erkölcsi romlottság, züllöttség. A korrupció előtte mindig az volt, amit mások képviselnek, akik állami autókon a barátnőikhez hajtatnak. (Kosztolányi Dezső) A korrupcióról mennydörgött, mely elárasztja a korhadt Európát. (Babits Mihály)
korrupciós.
