korsó
korsó főnév -t, -ja v. (régies) korsaja
1. Öblös, rendsz. szűk nyakú, csúcsos szájú, egyfülű cserépedény, víz v. más folyadék tartására. ® Begyes korsó; ® bugyogós korsó; ® csecses korsó. A korsó az asztalon, a lavórban áll; tölt a korsóból; eltöri a korsót; megmeríti a korsót a forrás vizében. Pór menyecske jött. Korsó kezében. | Korsaját mig tele merítette, Rám nézett át; aztán ment sietve. (Petőfi Sándor) Éhöket a nagy tál kívánatos izzel Szomjukat a korsó csillapítja vizzel. (Arany János) Fölfogta a nagy … korsót és a szájához emelte. (Gárdonyi Géza)
2. Söröskorsó.
3. (bizalmas) Az ilyen edény(ek) tartalma, kül. sör. Az első korsó csak a szomját oltotta el. Korsó vagy pohár tetszik? Hányadik korsót issza?
4. jelzői használat(ban) Vmiből annyi, amennyi egy korsóba belefér. Két korsó sör. Paprikás virslit ettek, és egymás után hajtogatták fel a korsó söröket. (Kosztolányi Dezső)
Közmondás(ok): Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik: addig játszik az ember (v. a szóban forgó személy) a veszéllyel, míg a végén rá nem fizet, pórul nem jár.
Szóösszetétel(ek): 1. korsócsecs; korsófül; korsókészítő; korsónyak; 2. kőkorsó; söröskorsó; vászonkorsó; vizeskorsó.
korsónyi; korsós.
