kortárs
kortárs főnév
1. Az a személy, aki vkivel egy időben, egy korban él v. élt. Goethe és Napóleon kortársak voltak. Arany János Petőfi kortársa volt. Kortársai nem értették meg. Kortársai közül messze kimagaslott. Megelőzte kortársait. Euripides különös, kortársaitól sokban elütő ember volt. (Péterfy Jenő)
2. Vkivel (nagyjából) azonos korú személy <a szóban forgó másik személy szempontjából>. Kortársak vagyunk. Társaságra van szüksége a gyermeknek is, és azt csak kortársai között találhatja fel. (Eötvös József) Sohasem adtak pénzt a kezébe, hogy kortársaival együtt mulathasson. (Jókai Mór) A kis kortársak közt … senkit sem volt szabad szeretnie, senkivel sem lehetett bizalmas. (Móricz Zsigmond)
