körülér
körülér [l-é] ige
1. tárgyas Körülér vmit: <személy> karját vmi köré, vminek a kerületére úgy helyezi v. tudja helyezni, hogy két keze összeér, vmit teljesen átfog. A kisgyerek már körüléri a fát. || a. Körülér vkit, vmit: <tárgy> olyan hosszú és széles, hogy vkinek a dereka v. vmi köré helyezve, két vége összeér. A zsineg nem éri körül a csomagot. Az öv kétszer is körüléri (a derekát).
2. tárgyatlan (ritka) Vmely területen körbe járva eljut a kiindulási helyre. Megkerülték a várat, s mire körülértek, bealkonyodott.
körülérés; körülérhető; körülérő; körülért.
