körülírás
körülírás [l-í] főnév -t, -ok, -a
1. (ritka) A körülír (1) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit körülírnak. A füzetbe rajzolt virág körülírása.
2. (átvitt értelemben) Vminek más szavakkal való részletesebb elmondása, leírása, megmagyarázása v. meghatározása, érthetőbbé tétele. A fogalom körülírása. Szótárunkban az értelmezés többnyire körülírással történik. || a. (átvitt értelemben, irodalomtudomány) <A költői nyelvben> a stílus változatosságának v. választékosságának az az eszköze, amely abban áll, hogy vmely személy, tárgy v. elvont fogalom neve helyett egy v. több jellemző vonását, ill. jegyét nevezzük meg. || b. (átvitt értelemben) <Közbeszédben> ugyanez az eljárás azzal a céllal, hogy vmely kellemetlen v. illetlen dolognak elvegyük az élét. A disznóságok körülírása; minden körülírás nélkül: szokásos nevén nevezve; nyersen, kíméletlenül; körülírással él. Elhoztátok-e az adót? – kérdé … minden körülírás nélkül Apafi. (Jókai Mór) [A lapban] megjelent … az egész esemény leírása nemes diszkrécióval … némi tapintatos körülírással. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) Az előbbi eljárások vmelyikének eredménye: az a rendsz. több szóból álló kifejezés, amellyel vmely személy, tárgy v. elvont fogalom szokásos nevét helyettesítjük (pl. ígéret földje = Kánaán) Nem való az érthető idegen szó helyett olyan magyaros körülírást használni, amelyet egyelőre senki se ért meg. (Ambrus Zoltán)
körülírásos.
