köszöntő
köszöntő melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki köszönt (1–5) vkit, vmit. Az érkező vendégeket köszöntő háziasszony; a névnapot köszöntő gyerekek.
2. Köszöntést kifejező, köszöntést tartalmazó. Köszöntő beszéd, vers. Tudja-é ked [= kegyelmed], hogy ma micsoda nap vagyon? tudja-é ked, hogy ma nekem köszöntő levelet kell írni? (Mikes Kelemen) István fiam, akit a nagyszülői neveltek, … onnét írogatott évente két-három illedelmes köszöntő … levelet. (Kaffka Margit)
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka) Vkit köszöntő személy. Felismerte az őt köszöntőt.
2. Vkinek neve napján v. születésnapján, ill. más ünnepélyes alkalommal mondott üdvözlő, szerencsét kívánó beszéd v. vers. Névnapi, születésnapi, ünnepi, verses köszöntő; köszöntőt ír, mond. Egy csókkal száz köszöntő fel nem ér. (Csokonai Vitéz Mihály) Édes apám pedig A kulacsot kapja … Felköszönti szépen; Ez a köszöntője: | „Adjon isten bővebb | Szüretet jövőre!” (Lévay József)
Szóösszetétel(ek): pohárköszöntő.
