koszpitol
koszpitol tárgyas ige -t, -jon (tájszó)
<Rendsz. ruhát> gyakori v. kíméletlen viselés, dörzsölés által koptat, rongál, (el)nyű. [A gyűrű] a kisujjára … nagyon tág. Könnyen leeshetik róla. Kár is ezt a drága reliquiát úgy koszpitolni, nem kellene azt mindig a kezén hordani. (Jókai Mór)
koszpitolás; koszpitoló; koszpitolt.
