kötődik [2]
kötődik [2] tárgyatlan ige -ött, -jék (-jön) (csak 3. személyben)
1. (ritka) <Csomó> külső beavatkozás nélkül v. úgy, hogy nem is akarja az ember, keletkezik, létrejön vmin. Görcs kötődött a fonálon. || a. (átvitt értelemben) <Barátság v. más kapcsolat> különösebb szándék nélkül, szinte magától létrejön; szövődik. Az üdülőben sok barátság kötődött.
2. <Folyékony v. képlékeny anyag> a kívánt formában v. vmihez rögződve megszilárdul, tapad; köt (II. 4b). A bőröket cserzés után pihentetik, hogy a cserzőanyag jobban kötődjék. Lassan kötődik ez a cement. Nem jól kötődik a vakolat.
Igekötős igék: megkötődik.
kötődő.
