kövecses
kövecses [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (irodalmi nyelvben) Kövecsekkel borított, teleszórt <hely>; kavicsos. Kövecses udvar, út. Várad kövecses útcáin Lovuk acél körme csattog. (Arany János) Katonai gyakorlatokat szemléltem a kopár, kövecses gyakorlótéren. (Gárdonyi Géza)
2. Kövecses körte: olyan k., amelyben kemény, apró, megrághatatlan szemcsék vannak.
kövecsesség.
