következmény
következmény [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Vmely előzőleg megtörtént dolog eredményeképpen létrejött jelenség; okozat, hatás. Érdekes, gyakori, gyakorlati, kellemetlen, meglepő, természetes, váratlan, várható következmény; az eljárás, az esemény, a hibák következménye; vmilyen következményt von maga után; számol a következményekkel. Azzal a természetes következménnyel jár, hogy … Az infláció a háború következménye volt. Egy tollvonást nem tudott tenni. Ráírja az aktákra, hogy végrehajtandó? … Ki hajtja végre … s mi lesz annak a következménye, ha a családok százait kidobják? (Móricz Zsigmond) || a. Vmi által okozott, vkire nézve kellemetlen, rossz hatású eredmény, okozat. A törvényes következmények terhe alatt; vminek a következményeit sínyli; visszariad a következményektől. Én pedig remélem, hogy derék pártfogónémra nézve ez nem leend semmi következménnyel. (Jókai Mór) || b. Vminek külsőleg is meglátszó hatása, eredménye. Kicsapongásának már látszanak következményei. A következmények már jelentkeztek. A gyümölcsfán már látható a fagy pusztításának következménye.
2. (filozófia) A szillogizmusban az előzményekből (premisszákból: főtétel, altétel) leszármaztatott ítélet; zárótétel, konklúzió (1).
Szóösszetétel(ek): jogkövetkezmény.
következményű.
