következő
következő [e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] v. ® -leg [e]
1. Olyan <idő(szak)>, amely a mostani v. a szóban forgó után következik (1); az ezután jövő. A következő év, hét, nap. A most következő hónapokban sok dolgom lesz. Rettent a perc, a létező, S teher minden következő. (Arany János) A következő estén kiültünk vacsora után a kertünkbe. (Gárdonyi Géza)
2. <Vmely sorrendben> olyan, aki, ami éppen esedékes, soron következik; a soron levő. A következő ember, fejezet, páciens. A következő óra számtan volt, s Bátori tanár úr robogott be. (Móricz Zsigmond) || a. <Felsorolás v. (hosszabb) megnyilatkozás bevezetéseképpen:> az ezután felsorolandó, elmondandó. A következő dolgokat vásároltam: ruhát, cipőt, kalapot, négy pár harisnyát. A következő nyilatkozatot adta: a jelenlegi helyzetben szükség van arra, hogy … És szólott anyjához következő szókkal: „Hagyjon fel kegyelmed kicsinyég a csókkal … ” (Arany János)
3. Olyan, aki, ami a szemlélet, áttekintés, megismerés során a térbeli haladás folyamatában vki, vmi után foglal helyet, van, következik (3). A névsorban utána következő fiú; a következő ház, megálló, üzlet. A következő utcában lakom.
4. Vmiből következő: olyan, ami vmiből annak okozataképpen származik, ered, következik (4). Az ilyen hanyagságból következő elmaradás gyakori.
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a személy, aki most következik (2), akire most kerül a sor. Kérem a következőt. A következő bejöhet.
2. <Írásban v. beszédben:> az ezután felsorolandó, elmondandó rész. A tudósító a következőket jelenti. Többek között a következőket mondta. Nézeteit a következőkben foglalta össze.
