következtető
következtető [e-ë-e] melléknév
1. Olyan <személy v. ritk. megnyilatkozás>, aki, amely következtet (1–3) vmire. A rossz időre következtető időjóslás, meteorológus.
2. (nyelvtudomány) Következtetést kifejező v. tartalmazó. Következtető mellérendelés: olyan m., amely azt fejezi ki, hogy a második tag az első tag tartalmából következik; következtető mondat: ilyen mellérendelő összetett mondatnak a második tagmondata (pl. [Rosszalkodott,] ezért kikapott). || a. (nyelvtudomány) Következtető kötőszó: az ilyen mondat kapcsolására haszn. k. (pl. tehát, ennélfogva, ezért).
