közeleg
közeleg [e-ë] tárgyatlan ige -tem, ..lgett, -jen [e, ë, ë]; -ni v. ..lgeni [e], (irodalmi nyelvben) közelg [e] (főleg 3. személyben) (választékos)
1. Vki, vmi, rendsz. lassú ütemben közeledik (1–2). Közeleg az éjfél. Ott közelg atyád, S a csákányt hozza fáradt vállain. (Vörösmarty Mihály) Lusta, szinte unott léptekkel közelgett. (Krúdy Gyula) Felébredtek s az óra már közelgett, | amikor enni szoktak nékik adni. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. Folyamatosan, feltartóztathatatlanul közeledik (2). Vihar közeleg. Közeleg az idő, amikor … közeleg már a győzelem órája. A váltó lejárati ideje közelgett kérlelhetetlenül. (Mikszáth Kálmán) Az emberek nehezen lélegzenek; éreznek valami számumot, ami közeleg. (Ambrus Zoltán)
2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Vki közeleg vmihez: vki közel áll vmihez, már majdnem hatalmába keríti vmi. Bátyám az őrültséghez közelg, atyám a halálhoz, én a kétségbeeséshez. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elközeleg.
közelgés.
