közelget
közelget [e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë] (választékos, irodalmi nyelvben)
1. A távolból egyre közelebb ér, megy vkihez, vmihez; közeleg. Titkon közelget az ajtóhoz, a nyíláshoz. Pest felől azonban, mint valamely felleg, Porral és morajjal a sok nép közelget. (Arany János) A fiú beleereszkedett a vízbe, s … lassú gázolással közelgetett. (Eötvös Károly) || a. (ritka) Közel jut vmihez, megközelít vmit. A falat Megmássza lajtorján s közelget is Már a tetőhöz. (Vörösmarty Mihály)
2. <Idő, időszak, időpont> közeledik (2). Mindinkább közelget az esküvő, a szünet napja, a tanév vége, a válás perce. Közelget már a karácsony és a tél. Van virág már, a tavasz közelget. (Vörösmarty Mihály) Gyorsan közelget … A nászi óra. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Igekötős igék: elközelget.
közelgetés; közelgető.
