közösség
közösség főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) Vminek közös (I. 1, a, b) volta, közös használata, birtok(lás)a, tulajdona. A föld, a haszon, a javak, a jövedelem, a kereset, a szerzemény, a zsákmány közössége. Követelték az erdő és a legelő közösségét. || a. (csak egyes számban) Vminek egynél több személyben, egyedben egyaránt meglevő, közös (5a) volta. A hibák, a jellemvonások, a mozzanatok, a tényezők közössége; az eszmé(nye)k, a műveltség közössége.
2. (csak egyes számban) Vminek más dologgal (meg)egyező, azonos volta; vmivel való (meg)egyezés, azonosság. A haza, a határok közössége; a két megoldás eredményének közössége. || a. (csak egyes számban) Vminek több személyt érdeklő, érintő, rájuk egyaránt tartozó, közös (3) volta. A cél(ok), az érdek(ek), a gyász, az öröm, a szenvedés(ek) közössége. A veszély közössége összeforrasztotta őket. Oly egyedűl vagyok, | s kell a hit, a közösség, a szeretet. (Szabó Lőrinc)
3. (csak egyes számban) (választékos) Vminek, vmely tevékenységnek együttesen kialakított, végrehajtott, közös (2, a, c) volta. Az állásfoglalás, a határozat, a nyilatkozat közössége; az ének, az erőfeszítés, az étkezés, a harc, a munka közössége; a választási lista, az ellenállási front közössége. || a. (csak egyes számban) (választékos) Vmely törekvésnek, vminek ugyanarra, egy célra egyesített v. egyesült, ugyanarra irányuló, közös (2b) volta. Az akarat, a szándék, a vágy közössége.
4. Közös (3) élet v. munkaviszonyok közt élő, ill. közös (3) eszméket, célokat, törekvéseket valló emberek kisebb-nagyobb csoportja, együttese. A szocialista tábor országainak közössége; a család, a hivatal, az intézet, az iskola közössége; az egyén és a közösség viszonya. || a. Ilyen személyeknek egymáshoz való viszonya, együvé tartozása. Családi, emberi, házassági közösség. Nem alakult ki közöttük semmiféle közösség. Megbomlik a közösség. Családi közösség levegője, békessége volt … közöttük. (Móricz Zsigmond) || a. Kül. vmely állam, város stb. lakossága; a nép. Az egyén és a közösség érdekei. A közösségnek károkat okoz. Az éjjel … Rám csapott, | amiből eszméletem, nyelvem | származik s táplálkozni fog, | a közösség. (József Attila) || b. Vmely céllal tömörült, együttműködő, szervezett társadalmi, politikai egység, együttes. Állami, nemzeti közösség; a magyar nép közössége; a békeszerető népek közössége; a népi demokráciák közössége.
5. (csak egyes számban) Közös (3) érzelmek, nézetek, eszmék, célok, ill. az ezeken alapuló emberi kapcsolat, viszony. Közösséget vállal vkivel. Nincs vele semmi közösségem. Megtagadott vele minden közösséget. A gróf összeráncolta a homlokát, kezdte sokallani a János úr szeretetét, derogált neki ez a közösség. (Mikszáth Kálmán) || a. (választékos) Lelki, érzelmi kapcsolat, rokonság; rokonszenv, vonzalom; együttérzés, részvét. Közösséget érez vkivel. Nem éreztem közösséget a megvertekkel, idegeneknek … tekintettem őket. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): életközösség; érdekközösség; faluközösség; földközösség; kultúrközösség; munkaközösség; nemzetközösség; nőközösség; nyelvközösség; ősközösség; sorsközösség; vagyonközösség; vámközösség.
