központi
központi melléknév -lag, (-bb)
1. Vminek a központjában, középpontjában, közepén levő. Vminek központi elhelyez(ked)ése, fekvése; központi fekvésű lakás; (biológia) központi idegrendszer: a fejlettebb állatok idegrendszerének az idegsejtek többségét magában foglaló része (a gerinceseknél az agyvelő és a gerincvelő alkotja), amely a reflex működésének kapcsoló központja; az embernél a gondolkodás, a tudat szerve. || a. (fizika) Központi ütközés: a testeknek az ütközése, amelynek folyamán középpontjuk mozgási pályája ugyanazon egyenesen van.
2. Vmely szétágazó szervezet, intézmény, testület, főleg párt központjához tartozó, ott levő, irányító szervét alkotó; legfontosabb, legfőbb, legfelső. (politika) Központi bizottság: <vmely kommunista pártban> az a választott szerv, amely két kongresszus között a párt ügyeit irányítja; központi vezetőség; központi menetirányító ¬; központi székház, szerv. A párt központi bizottsága ülést tartott. || a. Több hasonló, összefüggő intézmény közül a legfontosabb, amelynek gyak. a többit irányító szerepe van. Központi iskola, lap, posta(hivatal), vágóhíd, vásárcsarnok; központi kormány: vmely államszövetség tagállamainak v. vmely nagy kiterjedésű ország helyi önállósággal bíró tartományainak közös ügyeit intéző, az egész államszövetségre, ill. országra kiterjedő hatáskörük. Meg kell csinálni a nagy központi kórházat is. Az is a levegőben van már évtizedek óta. (Móricz Zsigmond)
3. Vmely központtól vezetett, irányított, onnan történő, kiinduló, kiküldött. Központi elosztás, előadás, igazgatás. Központilag elrendezték az állandó ügyeletet. || a. Központi hatalom: vmely országban a széthúzó erőket megfékező, határozott irányítást, vezetést biztosító h. || b. Egyetlen központból kiinduló. Központi fűtés, hálózat. Modern villa …; saját vízvezeték, … központi fűtés. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, történettudomány) Központi hatalmak: <az első világháborúban> Németország, Ausztria–Magyarország és szövetségeseik.
5. (átvitt értelemben, választékos, sajtónyelvi) Legfontosabb, lényeges, döntő (3), fő (II. 1). Központi feladat, kérdés, probléma; a dráma központi alakja. Központi helyet foglalt el az értekezleten a termelés átszervezése.
központiság.
