krédó
krédó főnév -t, -ja
1. (vallásügy) <Katolikus szóhasználatban:> hiszekegy. Benne van a krédóban. Szóláshasonlat(ok): belekerül, mint Pilátus a krédóba: akarata, tudta nélkül, véletlenül kerül bele <vki vmely rendsz. kellemetlen ügybe>. Hát térdepelj elém. Mondd utánam a krédót. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Hitvallás (2), alapelv. Ez az ő krédója.
