kubikol
kubikol tárgyatlan ige -t, -jon
<Főleg építkezéskor, csatorna-, (vas)útépítéskor stb.> nagyobb tömegű földet kézi erővel kiás és máshova hord, rendsz. talicskával elszállít. Kubikolni járt. Kifáradva (mintha egész nap kubikoltam volna), ügettem hazafelé. (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen földmunkát foglalkozásszerűen végez. Napszámban kubikol. Hozzáfogtak az országút építéséhez …, a … [hegyvidékről is] lejöttek kubikolni. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: elkubikol; kikubikol.
kubikolás; kubikolgat; kubikolható; kubikoló; kubikoltat.
