kucik
kucik főnév -ot, -ja (tájszó)
1. Kuckó (1–2). A gyerekek visszabújtak a kucikba. Hárman is aludtak a szűk kucikban. Csak vissza, vissza a büdös kucikba a tetvei és balhái közé, a büdösbe, a melegbe. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Nagyon megzavarta az a nagy szerencsétlenség … Még mindig … retteg, és nem mer kibújni a kucikból. (Jókai Mór)
2. A kemence padkája, ill. a padkának a fal melletti magasabb része.
