kukorékol
kukorékol ige -t, -jon kukorikol (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Kakas, nyakát merevítve> sajátos, harsány, a kukurikú szóra emlékeztető, a végén elnyúló hangon szól. Hajnalban kukorékol a kakas. A kakas kukorikolt az udvaron, s a szomszéd kakasa felelt rá. (Gárdonyi Géza) A kakasok is kukorékoltak, noha még homály borult a földre. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas (ritka, népies, irodalmi nyelvben) Ilyen módon jelez vmit. Mit kukorékol a kakas? Azt kukorékolja, hogy … A reggelt kukorékolja.
Igekötős igék: bekukorékol; elkukorékol; kikukorékol; lekukorékol; visszakukorékol.
kukorékoló.
