különítmény
különítmény főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (katonaság) Vmely csapatnak az a része, amely egy nagyobb szervezeti egységtől különváltan, bizonyos önállósággal végezhet katonai feladatokat. ® Visszamaradó különítmény. || a. (történettudomány, rosszalló) A Horthy-fasizmus kezdeti szakaszában katonai szervezetű ellenforradalmi csapat. Gyilkos, kivégző, számonkérő különítmény. A fehér tiszti különítmények garázdálkodásait az egész haladó világ elítélte.
2. (ritka) Egy nagyobb szervezetnek vmely részfeladat elvégzésére alakult kisebb csoportja. Az úttörőcsapat vízszerző különítménye.
