kúp
kúp főnév -ot, -ja
1. (mértan) Olyan test, amelyet kör alakú alaplap és csúcsban végződő palást (3) határol; kör alapú gúla. Egyenes kúp; ® ferde kúp; csonka kúp: az alaplappal párhuzamos síkkal elmetszett ilyen testnek az alaplap felé eső része. A kúp alkotója, hálózata, palástja.
2. Ehhez többé-kevésbé hasonló alakú test, forma. A toronytető kúpja. Kúpokba rakja a kukoricaszárat. A büszke palota … bádog kúpjára kitűzetett a fekete lobogó. (Mikszáth Kálmán) Távol hegy rémlett, kettős lomha kúp. (Tóth Árpád)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Kupola. Kétszáznyolcvan mecset ragyogó kúpjai emelkednek ki tündökölve az örökzöld közül. (Jókai Mór)
4. (gyógyszerészet) Legömbölyített végű, kicsiny henger alakjában készített olvadékony gyógyszer, amelyet a végbélbe helyeznek, hogy ott felszívódjék; végbélkúp. Kúpban kapja a lázcsillapítót, a fájdalomcsillapítót.
Szóösszetétel(ek): 1. kúpantenna; kúpcikk; kúpfedél; kúpfedeles; kúpidom; kúpmagasság; kúppalást; kúptengely; 2. hegykúp; végbélkúp.
